You are hereBluegrass

Bluegrass


Egy kis bluegrass (történelem meg minden)

Bluegrass zene - a gyökerek

[forrás: www.ibma.org, fordította: Tölgyesi Péter]

Azokat a zenei stílusokat tartják a bluegrass gyökereinek, melyeket az Amerikába bevándorlók hurcoltak be magukkal a kontinensre a korai 1600-as évektől kezdve. Ezek felölelik az ír, angol, skót balladákat és tánc zenéket, de ugyanúgy megjelenik az Afrikából származó gospel és blues is. Ami azt illeti az afrikai rabszolgák vitték be az új világba a bendzsó ötletét is, mely a bluegrass hangzás szerves részét képezi ma.

Amint a jamestowni telepesek elvándoroltak Carolina, Tennessee, Kentucky és Virginia területeire, dalokat írtak a mindennapi életről az új földön. Mivel ezek az emberek legtöbbször vidéki területeken éltek, a dalokban a farmon vagy a hegyekben végzett munka tükröződött, így ezt a fajta zenét hegyi zenének vagy country zenének hívták. A fonográf feltalálásával és a rádió elterjedésével a korai 1900-as években ez a zene eljutott a déli hegyekből az Amerikai Egyesült Államok szerte élő emberekhez.

A jó éneklés egyre fontosabb része lett a country műfajnak. Olyan énekes csillagok, mint Jimmie Rodgers vagy családi zenekarok, mint a virginiai Carter Family és duett csapatok, mint a Monroe fivérek Kentuckyból nagyban hozzájárultak a tradicionális country zene fejlődéséhez.

A Monroe fivérek duója volt az egyik legnépszerűbb formáció az 1920-as és 1930-as években. Charlie gitáron, Bill pedig mandolinon játszott és többszólamú duetteket adtak elő. Amikor a csapata feloszlott 1938-ban, mindketten megalapították saját zenekarukat. Mivel Bill őshonos kentucky-állambeli volt, mely angol neve Bluegrass State, úgy döntött, hogy zenekarának a "Bill Monroe and the Blue Grass Boys" nevet adja. A zenekar egy új hangzású country zenének adott életet.

A formáció először 1939-ben tűnt fel a Grand Ole Opry-ban és hamarosan az egyik legnépszerűbb turnézó banda lett a nashville-i WSM studios-tól. Bill új zenekara különbözött a többi hagyományos country zenétől a jó húzása és erőteljes megszólalása miatt, melyekhez hagyományos akusztikus hangszereket és egyedi ének szólamokat alkalmaztak. A zenében megtalálhatók voltak dalok gospel (fekete és fehér) zenéből, a fekete munkásosztály munkadalai, dalok a country és blues zenei repertoárból. Az énekválaszték magába foglalta a két-, három- és négyszólamú énekeket valamint Bill erőteljes magas szóló énekhangját. Több hangszer-kombinációval való kísérletezés után Bill a mandolin, bendzsó, hegedű, gitár és bőgő felállás mellett döntött. A gitár eredetileg Spanyolországból érkezett, a mandolin, a hegedű és a bőgő pedig Olaszországból.

Bár sok rajongó a műfaj eredetét 1939-re teszi, amikor Bill Monroe megalapította az első Blue Grass Boys csapatot, legtöbben úgy gondolják, hogy a klasszikus bluegrass hangzás 1945-ben köszöntött be, nem sokkal miután Earl Scruggs, egy 21 éves bendzsós csatlakozott a zenekarhoz. Scruggs egy korszakalkotó 3 ujjas pengetési technikával játszott, melyet azóta egyszerűen csak "Scruggs stílusnak" hívnak. Szintén nagy hatással volt a klasszikus 1945-ös felállásból a gitáros és főszólamot éneklő Lester Flatt, a hegedűs Chubby Wise és a bőgős Howard Watts is.

Miután először Earl Scruggs majd Lester Flatt is elhagyta Monroe csapatát és közösen megalkották saját zenekarukat, úgy döntöttek, hogy a rezonátoros gitár, azaz a dobro is szerepet kap a hangszerek közt. A dobro ezáltal a mai nap is gyakran alkalmazott hangszerré vált a stílusban. Burkett H. Graves hallotta Scruggs 3 ujjas pengetési technikáját 1949-ben és alkalmazta azt az akkor nehezen fellelhető hangszeren. A Flatt & Scruggs formációban 1955 és 1969 közt Graves bevezette a műfajba az azóta is sokszor másolt blues-os hangzású dobrozását. A dobrot az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztették ki a Dopyera fivérek, akik szlovák származású zenészek és feltalálók voltak. A "Dobro" márka, ahogy a hangszert ma is sokszor hívják, a Dopyera Brothers-ből származik.

1948 és 1969 közt a Flatt & Scruggs volt a fő erő, ami bevezette a bluegrass-t Amerikába a nemzeti televízió, jelentősebb egyetemeken, koncerttermekben és számos város iskoláiban történt fellépések által. Scruggs írta és rögzítette a bluegrass műfaj egyik leghíresebb instrumentális darabját, a Foggy mountain breadownt, mely a Bonnie és Clyde című film betétdala lett. 1969-ben 3 fiával innovatív szóló karriert indított The Earl Scruggs Revue néven. Scruggs a mai napig stúdiózik és fellép több formációval, melyekben általában fiai is játszanak: Randy gitáron, Gray bőgőn.

Miután 1969-ben otthagyta Scruggs-ot, Lester Flatt sikeresen folytatta a saját csapatával, a The Nashville Grass-szel, mellyel sokat koncerteztek nem sokkal az 1979-ben beállt halála előttig.

Az 1950-es évekre az emberek elkezdtek bluegrass zeneként hivatkozni a műfajra. Bluegrass zenekarok alakultak az egész országban és egyöntetűen Bill Monroe vált a bluegrass zene atyjává.

Az 1960-as években megjelent a bluegrass fesztivál koncepciója, melyben zenekarok küzdöttek egymással, viszonylag korlátozott lélekszámú közönség előtt hétvégi fesztiválokon országszerte. Carlton Haney-nek tulajdonítják az első, egész hétvégén át tartó bluegrass fesztivál kitalálását és megszervezését, melyet 1965-ban rendeztek Fincastle-ben, Virginia államban, az Amerikai Egyesült Államokban.

A tradicionális zenei felvételek, országszerte megrendezésre kerülő bluegrass fesztiválok, film betétdalok és reklámzenék segítségével a bluegrass növekedésnek indult, ki tudott emelkedni a modern világ jelentéktelenségéből. Lester Flatt, Earl Scruggs & the Foggy Mountain Boys országos ismertségre tett szert a koncert turnék és a korábban említett Bonnie és Clyde betétdal, valamint a televíziós sorozat, a The Beverly Hillbillies által. Az 1972-es Gyilkos túra (Deliverance) című film zenéi közt is szerepelt bluegrass darab, a Dueling banjos. A 2001-ben tripla platina lemez lett a Coen fivérek filmjének, az Ó testvér, merre visz az utad? (O brother, where art thou?) betétdalait tartalmazó lemez, mely még szélesebb közönséghez juttatta el a bluegrass-t és a tradicionális zenét.

Bill Monroe 1996. szeptember 9-én hunyt el, 4 nappal a 85. születésnapja előtt. 1997 májusában felvették a Rock and Roll Hírességek Csarnokába (Rock and Roll Hall of Fame) országának népszerű zenéjére gyakorolt jelentős hatásáért. Szintén tagja a Country Zenei Hírességek Csarnokának (Country Music Hall of Fame), valamint a Bluegrass Zenei Tisztelet Csarnokának (Bluegrass Music Hall of Honor).

Ma a bluegrass műfajt világszerte játsszák és hallgatják. Az IBMA önmagában 50 USA államból és 30 országból mondhat magáénak tagokat. Az 1945-ben született klasszikus stíluson kívül, amit mai napig széles körben játszanak, a műfajon érződik hatás a dzsezz, kortárs country, kelta, rock&roll, oldtime és gospel műfajokból is.

www.bluegrass-museum.org